Építőmérnök 200

Óriási feladat vár a mérnökökre a következő évtizedekben

Építőmérnök 200- Óriási feladat vár a mérnökökre a következő évtizedekben.

Az építőmérnöki teljesítmény az elmúlt két évszázadban a fejlődés ­motorja
volt. Modern világunkat sok tekintetben az építőmérnökök rendezték be. Óriási ­feladat vár rájuk, hiszen több infrastruktúrát kell megtervezniük és megépíteniük az előttünk álló évtizedekben, mint a mögöttünk hagyott 2000 évben – mondta Áder János köztársasági elnök az MMK és az ICE kétnapos, szeptember 10–11-én az MTA ­dísztermé­ben megrendezett Építőmérnök 200 konferenciája ünnepi ülésén, ahol beszédet ­mondott András yorki herceg és Palkovics László innovációs és technológiai miniszter is.

Dubniczky Miklós

A mai rendezvény a mérnökök ünnepe, most magunkat ünnepeljük, bemutatva a mérnöki tudást és innovációt, amely formálja, alakíthatja világunkat. A magyar gazdaság növekedésének is meghatározó szereplői a mérnökök, ezért fontos, hogy a társadalom megismerje és elismerje tevékenységüket. A társadalom jogos elvárása, hogy a mérnöki alkotások magas színvonalon készüljenek el, ehhez azonban versenyképes mérnökökre, versenyképes vállalkozásokra van szükség – hangsúlyozta konferenciamegnyitójában Nagy Gyula. Az MMK elnöke ismertette, hogy az Építőmérnökök Európai Tanácsa (ECCE) a 2018-as évet az építőmérnökök évének nyilvánította, abból az alkalomból, hogy 200 évvel ezelőtt alakult meg az angol ICE (Institution of Civil Engineers). Ehhez a jubileumhoz csatlakozott a Magyar Mérnöki Kamara is az Építőmérnök 200 rendezvénysorozattal. Hozzátette, hogy az ICE és az MMK vezetősége megújítja a két szervezet korábban kötött együttműködési megállapodását, amelynek keretében közösen ítélik oda a Tierney Clark-díjat. Ez a díj évtizedek óta fontos elismerés a legkiválóbb magyar építőmérnökök számára, és bízunk benne, hogy inspirációt jelenthet a jövő mérnökeinek is. Ahogyan a névadó munkássága egykor hozzájárult Pest és Buda összekapcsolásához – így utódai, a mai építőmérnökök is egész közösségeket és településeket szolgálnak. Ünnepeljünk együtt, ünnepeljük meg azt a mérnöki tudást és alkotóerőt, amely jobbá teheti világunkat! – mondta az MMK elnöke.

Felelősséggel szolgálni

Sok-sok évvel ezelőtt – kezdte ünnepi köszöntőjét Áder János köztársasági elnök –, 1853 februárjában, amikor Pest és Buda még két külön város volt, a budai Várhegy oldalában Pestről is jól látható, hatalmas földmunkák kezdődtek. Az építkezés maga nem okozott különösebb meglepetést. Mindenki régóta várta, hogy a hegy átvágásával könnyebbé, gyorsabbá váljon a közlekedés. Annál nagyobb volt a kortársak döbbenete, amikor megtudták, hogy a készülő alagutat, szokatlan módon, mindkét irányból egyszerre kezdték építeni. Az emberek hitetlenkedve gondoltak arra, vajon mi történik, ha az egymástól igencsak messze eső ki- és bejárat elkerüli egymást. Csak abban bízhattak, hogy a 350 méteres alagút tervének készítője és a munkálatok irányítója, egy skót mérnök, érti a dolgát. A bizalmat megalapozta, hogy ez az okos úriember már bizonyított Magyarországon. Látványos "névjegye" a Lánchíd, amelynek építési munkálatait 10 éven át irányította, ott ívelt a Duna két partja között. A mérnököt nem is hívta már szinte senki az eredeti nevén, Adam Clarknak. Csak így, magyarosan: Clark Ádámnak.

Amikor 1853-ban a Várhegy gyomrában az építési járatok hajszálpontosan ott találkoztak, ahol kellett, Clark Ádám büszkén írta egyik levelében: "Az én próbafúrásom olyan egyenes, mint egy lénia." A lénia, vagyis a vonalzó és a vele húzott vonal a precíz munka ősi kelléke. És bár manapság a legtöbb egyenes vonalat már számítógépek rajzolják meg az emberek helyett, a vonalzó ma is hű jelképe a mérnöki tudásnak és teljesítménynek – emlékeztetett Áder János.

A köztársasági elnök aláhúzta: ma angolok és magyarok együtt emlékezünk arra, hogy 1818-ban (amikor Adam Clark még csak 7 esztendős volt) Angliában megalakult az építőmérnökök független szakmai egyesülése, az Építőmérnökök Szervezete. Az építőmérnöki teljesítmény az elmúlt két évszázadban a fejlődés motorja volt. Modern világunkat sok tekintetben az építőmérnökök rendezték be. Az elmúlt 200 év korábban soha nem látott mértékű váro­siasodást hozott. Az urbanizáció üteme pedig tovább gyorsul. 2050-re négyből három ember városlakó lesz. Az építőmérnökökre óriási feladat vár, hiszen több infrastruktúrát kell megtervezniük és megépíteniük az előttünk álló évtizedekben, mint a mögöttünk hagyott 2000 évben. Ha mindezt kiegészítjük a XXI. század jogos környezeti, fenntarthatósági szempontjaival, akkor jól látható, hogy jó néhány Clark Ádám képességű építőmérnökre lesz szükségünk már a közeli jövőben. Ezért is remélem, hogy az Építőmérnök 200 elnevezésű rendezvénysorozat programjai – a Magyar Mérnöki Kamara és angliai vendégeink jóvoltából – segítenek szemléletet formálni, a szakma látószögét szélesíteni, az építőmérnöki pályát vonzóvá tenni. A Magyar Tudományos Akadémia, miként a Lánchíd is, egy kiváló magyarnak, a modern, polgári Magyarország megteremtésén munkálkodó gróf Széchenyi Istvánnak köszönheti létezését. Széchenyi élete során öt alkalommal járt Angliában, hogy hazahozzon minden újnak számító eszközt, gondolatot és technológiát, amely az itthoni lehetőségekhez igazítva Magyarország hasznára válhatott. Hozott gőzgépet, gázlámpát, szakkönyvet, vízszivattyút, és sok-sok tervet üvegházakról, hajókról, malmokról, bányagépekről. És természetesen hozott rajzokat Nagy-Britannia legújabb, legmodernebb hídjairól. Sokévi türelmes, elszánt munkájába tellett, hogy megépüljön a Lánchíd, amely születésekor a Duna 2400 kilométeres, Regensburg alatti szakaszának első állandó hídja volt. Korának egyik legkiemelkedőbb műszaki alkotása tananyaggá vált angol és német nyelvű szakkönyvek oldalain. Messze túlmutatott azon a távolságon, amelyet a maga fizikai valóságában áthidalt.
Amikor még csak a tervezőasztalon létezett, Széchenyi István így írt a híd jelentőségéről: "Egy híd többet jelent kőnél és acélnál, kifejezi az emberiség alkotó törekvését, szoros kapcsolatot hoz létre nemzetek közt, átvezeti az utakat, hogy megkönnyítse az emberek életét." A Lánchíd egykor pontosan olyan lett, amilyennek megálmodója szánta. Régi történet – mondhatja bárki. Ám a Lánchíd lassan 170 éve köti össze Pestet és Budát. Pillérei akkor is álltak, amikor a rajta átvezető utat a második világháborúban elpusztították. Ez a híd még nemzedékek hosszú sorának fogja tanítani azt, ami 200 év elteltével sem változott – és a digitális korban sem fog megváltozni. Azt tanítja, hogy építeni annyit jelent, mint alkotni, törekedni, kapcsolatot teremteni. Végső soron felelősséggel szolgálni. A jelen lévő szakembereknek, angoloknak és magyaroknak, kívánom, hogy az egyre korszerűbb tudásuk mellett a régiek – a Clark Ádámok – alkotókedvével szolgálják, szeressék a hivatásukat – tanácsolta Áder János.

Briliáns mérnökökre van szükség

András yorki herceg azzal kezdte köszöntő beszédét, hogy nagy megtiszteltetés számára, hogy édesapjától – aki egykoron elültette benne a mérnöki tudományok iránti tiszteletet és szenvedélyt – átvehette az ICE fővédnöki tisztségét, s örömmel hallotta, hogy Magyarországon is szép számmal vannak már olyan mérnökdinasztiák, melyeknél generációkon át öröklődik a szakmagyakorlás.
A mérnöki tudományok képviselik a legfontosabb ipari tevékenységet a világon – húzta alá a herceg –, ezt bizonyítja, hogy ma olyan éghajlati, társadalmi jellegű kérdésekre kell választ adni, amelyek megkövetelik a briliáns elmék, briliáns mérnökök, többek között az építőmérnökök segítségét. Kiemelte: ösztönözni kell a fiatalokat, hogy felismerjék az építőmérnöki szakma fontosságát, szükségességét. Az ilyen konferenciák egy-egy apró, de fontos lépést jelentenek afelé, hogy minél több ember ismerje fel, hogy a mérnöki tudományokra, a mérnöki alkotásokra és eredményekre büszkék kell legyünk. "Nekem soha nem volt alkalmam arra, hogy mérnök lehessek. Pilóta lettem, felhasználója egy olyan bonyolult eszköznek, amelyet mérnökök terveztek. De ha nem értettem, nem ismertem volna el azt a minőséget és azt a briliáns gondolkodást, amivel a mérnökök rendelkeznek, és nem lett volna bennük bizalmam, a repülőgépem soha nem emelkedett volna a levegőbe. De ez ugyanígy igaz az épületeink, hídjaink, repülőtereink tervezőire. Mindent, amivel kapcsolatba kerülünk manapság, valamilyen módon mérnök ember tervezett – zárta beszédét a yorki herceg.

Modern civilizáció nem létezik innovatív és felelősen gondolkodó építőmérnökök nélkül, munkájukban ötvöződnie kell a korszerű technológiának, a modernitásnak és a fejlődésnek éppúgy, mint a hagyományoknak és a kultúrának – hangsúlyozta az innovációs és technológiai miniszter. Palkovics László emlékeztetett, hogy míg a tudós a gondolatok, a mérnök a tettek embere. Míg a mérnökök – ugyanúgy, mint az orvosok vagy a katonák – nem hibázhatnak, a tudósok és a kutatók munkájába, annak természetéből adódóan, időként belefér az eredménytelenség. Az építőmérnököknek biztonságos és élhető fizikai világot kell létrehozniuk – fogalmazott a miniszter, hozzátéve, hogy társadalmi cél a vonzó, takarékos, egészséges, jól tervezett és megfizethető otthonok, illetve munkahelyi környezet, összességében a minőségi, fenntartható és élhető épített környezet kialakítása, amely a gazdaságfejlesztést támogató infrastrukturális feltételeket is biztosítja. Hozzátette, hogy az energetikai korszerűsítések, a környezettudatos anyagok használatának ösztönzése a környezetvédelmi szempontok mellett jelentős költségmegtakarítást is jelent az állam és a lakosság számára egyaránt. Ha valaki úgy értette volna az eddig mondottakat, hogy az a mérnöki hivatás többi hivatás fölé emelése, akkor jól értette – mondta a szaktárca vezetője.

Makett és plakátrengeteg

A megnyitó beszédek után Áder János és a yorki herceg ünnepélyesen átnyújtották az arra érdemeseknek a Tierney Clark-díjakat (lásd keretes írásunkat), majd Szántó László, a Magyar Mérnöki Kamara Tartószerkezeti Tagozatának elnöke, az Építőmérnök 200 rendezvénysorozat főszervezője és Dunai László, a BME Építőmérnöki Karának dékánja átadták a Lánchíd makettjét András yorki hercegnek és Áder János köztársasági elnöknek.

A konferencia hivatalos programjához tartozott a műegyetemi építőmérnök hallgatók attrakciója: az új Galvani Duna-híd modelljét vetették próbaterhelés alá. A magas rangú vendégek érdeklődve figyelték, ahogyan a hídmakett jól látható lehajlással rea­gált a terhelési tesztre.

Az ünnepi konferencia két szakmai előadását Józsa János, a BME rektora és David Nethercot, az Imperial College (London) professor emeritusa tartotta.

Az Építőmérnök 200 ünnepi konferenciát követően Formáljuk a jövőt, átalakítjuk a világot címmel köztéri plakátkiállítás nyílt a budapesti Szent István téren, amelyet Szalay-Bobrovniczky Alexandra főpolgármester-helyettes nyitott meg. Köszöntő beszédében Nagy Gyula MMK-elnök a tárlat céljáról szólva elmondta: a mindennapjainkban természetesnek vesszük, hogy utakon tudunk haladni, át tudunk kelni a folyón, működik a közlekedés, vasutak, gátak, építmények teszik élhetővé környezetünket. A mérnökre akkor figyelünk, ha leszakad a híd vagy összedől az épület. Sok esetben nem is tudjuk, kik az alkotói egy-egy építménynek. A most megnyíló kiállítás plakátjain tudatosan nem tüntettük fel az alkotók, építők nevét, hogy a szemlélő csak magával az alkotással, a mérnöki szellemi hozzáadott értékkel szembesüljön. A kiállítás célja, hogy a társadalom jobban megismerje a mérnök munkáját. És a kiállítással ünnepeljük meg azt a mérnöki tudást, kreativitást és alkotóerőt, amely jobbá alakíthatja világunkat, hozzájárul épített környezetünk formálásához, valamint a hosszú távú, fenntartható fejlődéshez is – vélekedett országos köztestületünk irányítója.

A plakátkiállításon összesen 134 nagyméretű, építési kerítésre feszített molinón mutattuk be a Magyar Mérnöki Kamara történetét, az építőmérnöki tevékenységhez kapcsolódó magas- és mélyépítési, hídépítési szerkezetek, a közlekedési és közmű-infrastruktúra, különféle vízépítési, geodéziai, geotechnikai, továbbá a történelmi és kortárs építőipari projekteket. A tárlaton szerepelnek az ICE Londonból hozott plakátjai is. A nagyszabású kiállítást – amely a konferencia időtartama alatt a Bazilika előtti Szent István téren volt látható – a budapesti Szabadság téren szeptember végéig ingyenesen tekinthették meg az érdeklődők.