Az európai építőmérnökség ünnepe

A Magyar Mérnöki Kamara szeptember 11-én, az MTA dísz­termében, az Építőmérnök 200 rendezvénysorozat második napján szakmai konferenciával tisztelgett a bicentenárium, illetve – ahogyan a rendezvényen elhangzott – a maga nemében páratlan lehetőségeket rejtő szakma előtt.

Rozsnyai Gábor

A rendezvény szerves részét képező szakmai konferencia előadásait a gyakorlat­orientáltság vezérfonalára lehetett felfűzni. Dr. György László, az Innovációs és Technológiai Minisztérium gazdaságstratégiáért és szabályozásért felelős államtitkára előadásában arról beszélt, hogy a magyar építőipar teljesítménye elmarad a visegrádi országokban mérttől, ennek egyik oka az alacsony hatékonyság. Az építőipari kapacitás bővítésének, az ágazati teljesítőképesség növelésének egyik – ha nem a legkézenfekvőbb – módja az alacsony termelékenység növelése. Szavai szerint nem csupán Ausztriához mérten, de a visegrádi országokkal összehasonlítva is van hova felzárkóznunk. Az alacsony hazai termelékenység több tényezőcsoportra vezethető vissza. A külső hatások közül a legfontosabb, hogy az építkezési projektek és a kivitelezési munkák egyre összetettebbek, miközben a szabályozás szigorú és minden részletre kiterjed, s "persze" továbbra is jelentős a feketegazdaság aránya. Az iparág nehezen birkózik meg a lökéshullámsze­rűen érkező megrendelésekkel, az uniós ciklusokhoz is igazodó beruházási dinamika miatt nehezen tervezhetők a fejlesztések. Közben az ágazatot a széttöredezettség jellemzi, számtalan kisvállalkozás próbál egymással párhuzamosan, ugyanazon a területen sikereket elérni. Gondot jelent az is, hogy a lakossági megrendelők gyakran tapasztalatlanok és vakon döntenek egy-egy kivitelező mellett, akik viszont a sokszor átgondolatlan, felesleges és egyedi gyártást igénylő lakossági megrendelésekre is igent mondanak. Közismert, hogy a tervezési folyamatok elavultak, a BIM sajnos nem terjed. Azzal együtt, hogy akár több évtizedes átmeneti idő sem elképzelhetetlen a BIM hétköznapokat meghatározó térnyeréséig, a folyamat évek óta gyerekcipőben jár. A napokban jelent meg a hír, hogy elindult annak a raktárkomplexumnak a fejlesztése az M0-s mentén, amelyet már BIM-es környezetben terveznek, illetve építenek majd. Ez ma még hír, hiszen minimális azon vállalkozások száma, amelyek képesek és akarnak is BIM-es környezetben dolgozni. Az államtitkár szerint a kivitelezés során jellemzően gyenge a folyamatmenedzsment, és amellett, hogy nem megfelelően képzettek a munkavállalók – "Ki tud itt rajzot olvasni?" – hangzik el oly gyakran a reménytelen kérdés a kivitelezési területeken –, a cégek befektetési kedve alacsony, amikor az innovatív és digitális megoldásokba kellene invesztálni.

60 százalékkal növelhető a termelékenység!

Ideális esetben az építőipar termelékenysége középtávon 48–60%-kal is növelhető, megoldva ezzel az égető munkaerő­hiányt – hangzott el a jó hír. Az államtitkár a szabályozás átalakítását és az átláthatóság növelését szükséges alapfeltételnek tartja, ennek kedvező hatása nincs is benne a fenti számban. Ellenben a szerződési feltételek újragondolása, a költségalapú elbírálás helyett az ár-érték alap preferálása valószínűsíthetően 8-9%-os termelékenységjavulást eredményezhetne. Hasonló mértékű eredményt hozna, ha a kivitelezők nagyobb hangsúlyt fektetnének a kivitelezés hatékonyságára, az előre gyártott elemek jelenleginél szélesebb körű használatára. Az előre gyártott elemeket a kivitelezők maguk is legyárthatják – a saját üzemükben, hogy aztán a helyszínen csak beemeljék a helyükre. A készelemek használatával 30–40%-os idő- és 20%-os munkaerő-megtakarítást lehet elérni. (Az Innovációs és Technológiai Minisztérium négypontos építőipari támogatási programot állított össze, amelynek része, hogy ösztönözzék az előregyártott termékek használatát már a tervezési fázisban, illetve, hogy a tervezők használják a BIM szoftvereket.) 7-8%-os pluszt szerezhetünk a beszerzési és ellátási lánc folyamatainak fejlesztéséből, illetve gyorsításából a digitalizáció segítségével. További 6–10%-ot eredményezne a kivitelezés gyorsítása, a folyamatok átszervezése és az állásidők minimalizálása. György László kiemelte: a nagyvállalatok többnyire rendelkeznek a folyamatok átalakításához szükséges tudással, támogatásra főképpen a kis- és közepes cégeknek van szükségük. A legjelentősebb termelékenységjavulást – 14-15%-ot – az új építőanyagok bevezetése, a fokozott automatizáció és a digitális technológiák adaptálása hozná el. Mindez persze képzett munkaerőt igényel(ne), amelynek kinevelése megtérülő befektetés: az államtitkár szerint önmagában ennek 7%-os hozadéka lehetne.

A támogatási program része az is, hogy a hatékonyabb építőipari cégstruktúra kialakításának ösztönzése érdekében támogatni kell/érdemes a vállalkozások méretnövekedését, illetve fúzióját. A cél a méretgazdaságossági előnyök kihasználása mind a tervezés, mind a kivitelezés terén. Természetesen a termelékenység növelésének is van határa; az államtitkár azt is elmondta, hogy a szakképzési rendszer és a felnőttképzés fejlesztésével az a céljuk, hogy munkához segítsék azokat, akik évtizedekre kikerültek a munkaerőpiacról. Szerinte Magyarországon a kilencvenes években kiépült egy olyan rendszer, amely az inaktivitást ösztönözte, melynek eredményeképpen 1,5 millió ember elveszítette állását. Példaként azt is felhozta, hogy Csehországhoz viszonyítva 2010-re Magyarországon arányaiban egymillió emberrel kevesebben tartottak el egymillióval több inaktívat. Nyolc év munkája eredményeképpen az országban 800 ezerrel többen dolgoznak, mára a munkapiac végre Magyarországon is elérte normális feszességét.

Beszéljünk a bérekről!

Az építőiparban foglalkoztatottak bruttó átlagbére az elérhető legfrissebb KSH-statisztikák alapján 204 ezer forint, szemben az autóiparban mért 300 ezerrel, holott a különbséget – már amennyiben valóban létezik – nem indokolja a megkívánt szaktudás: egy építőipari munkás feladata is van annyira összetett, mint egy autógyári szalag mellett dolgozó munkásé. Amennyiben a fizikai foglalkoztatású munkavállalók bruttó átlagbére hivatalosan is elérné ezt a bizonyos 300 ezres szintet, az államháztartás évente kb. 50 milliárd forintos többletbevételre tenne szert.

Ki fogja irányítani a kivitelezést?

Dr. Dunai László, a BME Építőmérnöki Karának dékánja arra hívta fel a figyelmet, hogy a 2008-ban kezdődött válság után néhány éves csúszással a hallgatók is reagáltak az építőipar mélyrepülésére és más szakterületek (gépészmérnöki, villamosmérnöki képzés) felé kezdtek orientálódni, az építőmérnöki szak vesztett népszerűségéből. 2018 szeptemberében 199 alapszakos hallgató kezdte meg a tanulmányait a BME Építőmérnöki Karán, 2011-ben még 450-en voltak. (Alapszakon a BME képzi az ország építőmérnökeinek felét.) Az összhallgatói létszám a néhány évvel korábbi 2400 helyett ma 1600, így a diplomázók száma is folyamatosan csökken. A dékán ezzel együtt kategorikusan kizárta a levelező képzés (újra)indítását az BSc-képzésben, szerinte az építőmérnökség nem tanítható másképp, mint hagyományos nappali képzéssel, még akkor sem, ha ez a hallgatói létszám csökkenésével jár együtt. (A mesterképzésen részt vevőknél viszont sokkal tágabbak a lehetőségek, ott tere van a munkavégzés melletti oktatásnak.) A dékán szerint a képzésük változatlanul magas színvonalú, a 110 közalkalmazotti státuszú oktató között számos nemzetközi szinten is jegyzett kutató és akadémikus van. A világ mintegy 20 ezer egyetemét listázó Academic Ranking of World Universities, közismert nevén a sanghaji lista a BME építőmérnöki karát a 200-300. helyezettek sávjába tette, ami kimagaslóan jó eredmény. Nagy népszerűségnek örvend viszont – nem utolsósorban a Stipendium Hungaricum kormányzati ösztöndíjnak köszönhetően – az angol nyelvű képzés. A villamos és az informatika kar a legnépszerűbb, de építőmérnöknek is sokan jelentkeznek. 2016-ban 25 fő, idén szeptembertől 110 fő kezdett az angol nyelvű képzésen, és ez a szám várhatóan továbbra is emelkedni fog. A kar népszerű az Erasmus+ programban is, évente 80 fő bejövő hallgatót fogadnak ennek keretében európai egyetemekről. Egyébként 1985 óta folyik angol nyelvű képzés a BME Építőmérnöki Karán. Dr. Dunaiék érzékelik a relatíve nagy lemorzsolódás jelentette veszélyt, ezért újra visszaállították az osztályfőnöki rendszer. A kar népszerűségének növelése érdekében pedig középiskolai börzéken, szakmai programokon, egyetemi nyílt napokon vesznek részt, fotópályázatot, Facebook-kampányt indítottak.

Szorosabb kapcsolat az iparral

Az ipari kapcsolatokat erősíti az ipari professzori cím bevezetése. (Ipari professzori cím azoknak a legkiválóbb gyakorlati szakembereknek adományozható, akik közreműködnek az egyetem oktatási tevékenységében, egyetemi végzettséggel rendelkeznek és kiemelkedő szakmai tevékenységük elismeréseként a Kossuth-, a Széchenyi- vagy a Gábor Dénes-díj birtokosai. A szenátus ebben az évben két ilyen cím átadását szavazta meg. – A szerk.) A dékán előterjesztése alapján tavaly ipari professzori címet kapott Horváth Adrián, a FŐMTERV Zrt. szerkezettervezési igazgatója, Széchenyi-díjas mérnök, a Magyar Mérnöki Kamara Tartószerkezeti Tagozat elnökségének tagja, számos innovatív műtárgy tervezője. (Ezek közül kiemelkedik a dunaújvárosi Pentele-híd, amelynek megvalósításában vezető tervezőként és a széles körű szakmai együttműködés szervezésében és irányításában játszott meghatározó szerepet.) A Magyar Mérnöki Kamarával együttműködve új szak bevezetésén is dolgoznak, amely az építőmérnökség, az építészet, az épületgépészet és az épületvillamosság tanainak integrálásával, a digitalizáció keretei között jön majd létre, és várhatóan 2020 őszén indul.

Hány mérnökre van szükség ahhoz, hogy megigyunk egy csésze teát?

A szakmai konferencia programjában a gyakorlatorientált előadások domináltak. Kőrösi Gábor, az Unitef '83 Tervező és Fejlesztő Zrt. képviseletében az M0 körgyűrű befejezésének tervezéséről beszélt, és különös aktualitást adott a dolognak, hogy a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. a konferenciát megelőző napon választotta ki a budapesti körgyűrű egyik befejező szakaszának tervezőit. A tavaly októberben kiírt közbeszerzést az Unitef '83 Zrt., az Utiber Kft. és a Vibracomp Kft. alkotta konzor­cium nyerte. A nyerteseknek az M0-s autóút nyugati szektorának a 10-es főút és az M1-es autópálya közötti szakaszát kell megtervezniük, ami egy régóta várt hiánypótló fejlesztést készít elő. A beruházó menetrendje szerint 2020-ra kell készen állnia a terveknek, és akkor kezdődhet el az építkezés, amely 2022-ben be is fejeződhet.
(A téma sokakat érdekelt, de a konferencia feszes menetrendje miatt hallgatói kérdésekre nem maradt idő.) Kőrösi Gábor és mások is megfogalmazták: "Nem magunkat akarjuk bemutatni, hanem a munkáinkat." Az M0 tervezése és építése sokszor nem szakmai viták mentén folyik, holott az érzelem diktálta érvek relatíve könnyen kezelhetőek, ha a mérnökök hatékonyan kommunikálnak, a "civil" társadalom számára is érthető érvekkel operálnak. Ebben persze a sajtó is partner kellene, hogy legyen, és a jó szándék néha gellert kap.

Az építőmérnökök PR-házifeladata, hogy elmondják a társadalomnak, mit is csinálnak. "Ne csak akkor figyeljenek ránk, ha leszakad egy híd, vagy ha összedől egy épület, hiszen formáljuk a jövőt, átalakítjuk a világot" – fogalmazta meg frappánsan a lényeget Szántó László, az MMK Tartószerkezeti Tagozatának elnöke, az Építőmérnök 200 konferencia és plakátkiállítás főszervezője. A Magyarország legnagyobb építőmérnöki rendezvényén előadó brit szakemberek – Barry Tuckwood (Institution of Civil Engineers), Xiaonian Duan (Foster + Partners) és mások – közös nevezője az volt, hogy képesek voltak a saját szakterületükről lelkesen beszélni. A Galvani híd győztes pályamunkáját jegyző BuroHappold Engineering munkatársa, Rob Amphlett olyan lelkesítően tudott beszélni a példaképek szerepéről, hogy a híd maga szinte mellékes apropó volt az előadásában. "Ha fiatalok vagyunk, keressünk magunknak példaképeket, ha pedig már elértünk valamit, törekedjünk arra, hogy példaképként tekintsenek ránk." Brittany Harris az ICE képviseletében az általuk megalkotott ICE Invisible Superhero példáján keresztül mutatta be, hogyan lehet egy "mesehőssel" két legyet ütni egy csapásra: megmutatni a felnőtt-társadalomnak, hogy mi mindent köszönhetünk az építőmérnököknek, egyszersmind vonzóvá tenni a fiataloknak ezt a maga nemében páratlan lehetőségeket rejtő hivatást. Az ICE láthatatlan szuperhősei azon dolgoznak, hogy az emberek élete könnyebb legyen: hidakat, utakat, új reptéri terminált és kórházakat építenek, valamennyiünk örömére. Nem látjuk őket – csakúgy, mint az építőmérnökök többségét –, de az életünk egyszerűen nem működne nélkülük.

Visszatérve a fenti kérdésre, miszerint "hány építőmérnökre van szükség ahhoz, hogy megigyunk egy csésze teát?, a válasz az, hogy legalább húszra. Építőmérnököknek köszönhetően lehet megközelíteni az ültetvényeket, nélkülük nem épülnének meg azok az osztályozó berendezések, csomagoló, szárító üzemek, ahol a tealevelek elnyerik általunk is ismert formájukat. Érdemes a folyamatot végiggondolni: utak, kikötők, boltok kellenek a teánkhoz, és ez még csak a tealevél. Kell hozzá csésze, tej, cukor, a további eszközökről nem is beszélve. A közösség, a társadalom egésze profitál az építőmérnökök munkájából, még akkor is, ha az eredményhez néha nagyon kemény vitákon keresztül vezet az út.

Tóth Szilvia, a Mott MacDonald építőmérnöke a bergeni villamosvasút kivitelezése kapcsán mondott erre egy jó példát: a telektulajdonosok a kijelölt pálya mentén sok helyen próbálták ellehetetleníteni a munkavégzést, néhányszor jóval költségesebb megoldásokra kényszerítve a kivitelezőket. A Norvégia második legnagyobb városának életét megkönnyítő új villamosvonal végül igazi sikertörténet lett, és amiatt sem reklamált senki, hogy átadását követően a vasút mentén – a reptértől egészen a belvárosig – elhelyezkedő ingatlanok ára varázsütésre 50%-kal megnőtt. Ezt a varázsütést pedig úgy hívják, hogy építőmérnöki munka.